4. Fejezet - Az Aratás napja 2. rész

-Darren Gre…

Ekkor hirtelen elsötétül a kép a kivetítő teremben.

Sebastiane és Lina értetlenül pislognak a sötétségbe. Lina tapogatózva feláll, majd nővéréhez fordul – legalábbis arrafelé, amerre véli, hogy Tia van.

-Mi történt? Mi a neve a kiválasztottnak? Tia, merre vagy? – bombázza kérdésekkel ikertestvérét.

- Biztos áramszünet. Vagy valami kicsapta a biztosítékot. Menjünk, nézzük meg – azzal feláll, kitapogatja Lina kezét és maga után húzza a sötétben. Lassan botladoznak a vetítőszoba kijárata felé, mikor megtalálják a kilincset, kilépnek a folyosóra, melyet a lemenő nap fénye borít narancssárgába. A lányok hunyorogva mennek tovább a folyosón, szemüket bántja mindennemű világosság.

- Cicero!

Sebby hívására egy kopott overallos sörhasú férfi terem előttük, nadrágja térde ki van szakadva a sok földön kuporgástól. Cicero az ikrek villájának gondnoka, bármilyen műszaki probléma van, ő rögvest megoldja. Valamint ő gondozza a kertet is.

-Hölgyeim, már rajta vagyok az ügyön. Áramszünet van, egy perc, s újra lesz áram. Az Aratás napi felvételeket nézték?

- Köszönjük, Cicero. És igen, azt nézzük. Pont a felénél kapcsolt ki – felelt Lina.

- Menjenek nyugodtan vissza a vetítőbe, addig visszacsinálom az áramot.

Sebby és Lina így is tesznek, ahogy Cicero mondja. Ahogy visszatérnek a terembe, máris újra elindul a felvétel, mintha mi sem történt volna. A lányok gyorsan helyet foglalnak egymás mellett a bársonyszékekbe.

-…iner. – fejezi be Helenia a kiválasztott nevét a hatodik körzetből. A fiú felmegy az emelvényre Trish mellé, kezet fognak egymással, majd az idővel előbújt Nate-tel is, kinek arcán megint átsuhan a gyötrő fájdalom, mikor Trish-hez ér. Kicsit tovább fogják egymás kezét, mint az ilyenkor illendő lenne, de az embereknek ez nem tűnik fel. Végezetül Helenia betereli őket a Törvényszékbe.

Az adás a hetedik körzettel folytatódik, melyet Abenser be is jelent harsogó hangján. Egy idő után már irritáló a hangszíne, de ez a kapitóliumiakat bizonyára egy cseppet sem zavarja, amíg van min szórakozni.

Ahogy a légi felvételek a körzetet mutatják, mindenfelé sűrű lomkoronájú erdőket lehet látni, mikből rajokban szállnak fel a színpompás madarak. A következő képkockák már a kiválasztás pillanatait ábrázolják, a színpadon rendre fent vannak a neveket tartalmazó üveggömbök, mint az előző körzetekben is. A férfi, aki a neveket húzza, egy magas, sovány, beesett arcú negyvenes. Az idő és a monitorok előtt eltöltött évek mély szarkalábakat húztak a szeme alá. Üveges tekintetét egy vastag keretes szemüveg fedi, csontos arcával szinte már nevetséges látványt nyújt. A ruhák lógnak rajta.

-Morflingfüggű aktakukac – állapítja meg Lina.

A férfi nem időz sokáig, bárminemű köszöntés vagy bevezetés nélkül a lánynevekkel teli gömbhöz megy, és azonnal kihúzza az első keze ügyébe kerülő papírkát.

-Sharon Palveens. – A hangja erőtlen és halk. A kiválasztott lánynak csak lassan esik le, hogy az ő neve hangzott el. Barna loknijai föl-le ugrálnak miközben az emelvény felé halad, a szája sírásra áll. Óvatosan felmegy a lépcsőn, és megáll a mentora, Benedict Newcastle mellett. Kisvártatva elhangzik a másik név is. – Toby Mileon.

A fiú sem reagál másképp, mint Sharon, kivéve, hogy ajkait egyetlen keskeny vonallá préselve össze fojtja magába az érzelmeket.

-Nem túl nyerő páros – jegyzi meg keserűen Sebby.

A nyolcadik körzet tele van zsúfolva textil-gyárakkal, és egyforma, unalmas lakóházakkal. A főtéren az emberek is mind szürke egérkéknek öltöztek. A lehangolóan egyhangú tömegből csak a pódiumon álló színes egyéniségű hölgy tűnik ki.

-Köszöntök mindenkit ezen a csodás napon, az Aratás napján! Én Amelia Whithcock vagyok. Ma kiderül, melyik két bátor fiatal fog az idei Éhezők Viadalán részt venni. Kezdjünk is hozzá! – szélesen vigyorogva tapsol kettőt. Karcsú testén szűk, zebracsíkos ceruzaszoknya, melynek minden egyes csíkja más-más színben tündököl, hozzá pedig ugyanilyen mintázatú lenge blúz díszeleg. Mindezek mellé szőrős bokacsizma társul.

Amelia először a lányok, majd a fiúk gömbjéhez megy, majd visszalépve a mikrofonhoz, egymás után olvassa fel a neveket. Rendhagyó módszer, általában mindenhol ugyanúgy zajlik le a választási rituálé, ám Amelia mert változtatni – habár csak egy aprócskát is.

-A kiválasztottak nem mások, mint Kate Alessiano és Kristof Olivers.

Kate és Kristof egyszerre indulnak el, útközben egymás mellé szegődnek. Kate jóval alacsonyabb társánál, alig ér Kristof válláig. Felérve a színpadra kezet fognak mentorukkal, Xenia Globe-bal, arcuk közben közömbös. Elszántnak tűnnek, ám nem látszanak elég erősnek.

-Lássuk a kilencedik körzetet – jelenti be Abenser, és mögötte a stúdióban máris megjelenik az említett körzet légi felvételei. Körben amerre a szem ellát gabonamezőket látni, még a horizonton túlra is kiterjednek. Középen egy kis falu helyezkedik el, takaros kis pirostetős házakkal. Errefelé az emberek mindig nagyon életvidámak, talán ez a legszabadabb körzet Panemben – már, ha egy körzetet szabadnak lehet nevezni. Az emberek gondtalanok és szinte állandóan mosolyognak. Viszont a gabonaföldeken rendesen meg van kötve a kezük, munkaidejük keményen be van táblázva, és súlyos büntetés jár annak, aki akár egy percet is késlekedik az elvégezendő munkájával. Ezen kívül azt csinálnak, amit csak akarnak.

A szüntelen jókedv ellenére ma mindenkinek az arcán látszik némi aggodalom, amit erőltetett mosolyokkal próbálnak leplezni. De ez nem mindenkinek sikerül.

A Törvényszék előtti színpadon élénksárga nyári maxiruhás nő – Rosemarie Halegarry - áll, lábán vékony pántú bőrsaruval. Még a szettjéhez illő óriási napszemüveget is hord, mintha tengerparton lenne. Rövid barna hajában sárga pitypangok díszelegnek. Szája élénkvörös rúzzsal van kifestve, olyan közel tartja ajkaihoz a mikrofont, hogy azok halványpiros foltot hagynak maguk után.

-Üdvözöllek benneteket, kilencedik körzet! Szép napra virradtunk ma mindannyian: megtudhatjuk, hogy közületek kik vesznek részt a 100. Éhezők Viadalán. Mint, ahogy az illik, hölgyeké az elsőbbség.

Rosemarie hosszasan kotorászik a gömbben, mire kihúz egy cetlit, színpadiasan a magasba emeli, mintha egy serleget tartana a kezében, amit a helyi futóversenyen nyert meg. Nem teszi le a kezét, ameddig a mikrofonhoz nem ér, ott kihajtja és felolvass a rajta látható nevet: - Cara Vecs.

Az emberek zúgolódni kezdenek, majd végül egy világos barna hajú lány válik ki a tömegből. Haja kontyba fogva, és egy apró fehér virág van belé tűzve. Sötétlila blúzt visel, sötét farmerrel, amelyek kiemelik bőre sápadtságát. Nem tudni, hogy a félelemtől és megdöbbenéstől sápadt el vagy alapból ilyen fehér a bőre, mintha márvány lenne. A tekintete az utóbbit sugallja, bátornak látszik, harciasnak, ahhoz képest, hogy egy ilyen barátságos körzetből való. Felér a színpadra és megáll. Kezeit hátra teszi, szemeivel a tömeget pásztázza. Szemei fájdalomról tanúskodnak, amikor tekintete megállapodik valamin. Vagy valakin.

-És most következzenek az urak – kuncog Rosemarie, és már a gömbnél is terem, húz, végül felolvassa a nevet.

- Aron Haddock.

Egy magas, szemüveges, sötétbarna hajú fiú indul el az emelvény irányába. Menet közben halvány mosolyt ereszt el néhány embernek, akik a nevét kiabálják. Úgy tűnik, népszerű az itteniek körében.

A szokásos kézfogás a mentorral – itt Nicholaus Eisenhower – sem maradhat el, majd Rosemarie maga mellé állítja a kiválasztottakat.

-Akkor tehát Cara és Aaron képvisel titeket a 100. Éhezők Viadalán. Nagy tapsot a bátor kiválasztottaknak! – ösztönzi az embereket Rosemarie, de csak pár ember tapsol. A többiek hallgatnak, néhányuk arcán a megkönnyebbülés látszik, hogy nem őket választották, másokén pedig az együttérzés.

A tízedik körzet viszonylag kicsi alapterületű, a házak között tágas hely van az állatoknak, szinte minden lakóépület mellett megtalálható egy-egy kisebb-nagyobb ól vagy kerítéssel elkerített legelő. Az emberek ugyanis kötelesek legalább kettő – egy hím és egy nőstény – állatot tartani. Lehet az ló, szarvasmarha, sertés, juh… a lényeg, hogy együtt szaporodóképesek legyenek. A lovakat, teheneket és juhokat tavasszal kihajtják a körzet mellett elterülő elektromos árammal töltött kerítéssel körbevett hatalmas mezőre legelni, nyár végén vagy kora ősszel pedig visszaterelik otthonukba őket. Mivel kevesen laknak a körzetben és az utóbbi időkben súlyosan megszaporodtak az állatok, ezért igen nagy szükség van a férfi munkaerőre. Hét évvel ezelőtt a körzet egy megállapodást kötött a Kapitóliummal, miszerint csak lányokat választanak ki az Aratás napján, a fiúk pedig kötelesek végezni eközben a kemény munkát.

Ezért most csak lányok állnak a színpad előtt, megszeppenve. A nő, aki kihúzza a neveket, karikás szemeivel pásztázza a szebbik nem ifjú képviselőit. – Köszöntöm a hölgyeket a 100. Éhezők Viadalának Aratásán! A nevem Herma Hall, és idén engem illet a megtiszteltetés, hogy kihúzom a Viadalon résztvevők neveit. Most vagyok itt először, és igen nagy megdöbbenésemre szolgál, hogy ennyi szép hölgy közül kell választanom. Sajnálnám a csinos pofitokat, ha az arénában vesznétek oda – kijelentése elég tapintatlan, a lányok még jobban megijednek e szavak hallatán. Pedig Hermának inkább az lenne a dolga, hogy lelket öntsön beléjük, nem közölni velük, hogy nagy valószínűséggel meghalnak.

-Akkor hát vágjunk bele!

Herma odavánszorog az egyetlen üveggömbhöz, ami a színpadon áll, és egyszerre két cédulát húz belőle.

-Az egyik ifjú hölgy, aki részt vesz a 100. Viadalon nem más, mint Dena Stief! – kis hatásszünetet tart, amíg meg nem pillantja az említett lányt, majd folytatja. – És társa pedig Mirah Lue.

Elindul a másik lány is, akinek fakószőke hullámos haját kócosra fújja a langyos szél.

Egyikük sem látszik túl boldognak, Mirah még el is sírja magát, bármilyen erősen is próbálja visszatartani a könnyeit. Alberta Tames, a mentoruk kedvesen vigasztalja őket, ám ezzel nem sokra megy, Denát és Mirah-t annyira elfogta a félelem, hogy végül be kellett kísérni őket a Törvényszékbe.

-Eme drámai jelenetek után következzék a tizenegyedik körzet – újra Abenser hangját lehet hallani, az utóbbi felvételek alatt nem igen szólt bele, biztos meghatódott a kiválasztottak reakcióin.

A tizenegyedik a mezőgazdasággal foglalkozik, a gabonanövényeken kívül minden zöldség, gyümölcs megtalálható, mivel előbbiek termesztése a kilencedik körzet feladata. Egész Panemben a tizenegyedik a legnagyobb területű körzet, a mezőgazdasági növények rengeteg helyet foglalnak el, de az emberek is kényelmesen elférnek, még úgy is, hogy itt a legnagyobb a népsűrűség – persze csak a Kapitólium után. Itt a legmelegebb az időjárás is, ezért az emberek néger- vagy kreolbőrűek a sok napsütése óra miatt, amit a termőföldeken töltenek.

Ugyanakkor a tizenegyedik a legszegényebbek közé tartozik, és a közbiztonságot is nagyon szigorúan veszik, mivel az emberek eléggé „forró természetűek”.

A Főtéren az emberek koszos ruháikban álldogálnak, mosdatlanul, mivel új ruhákra nincs nagyon pénzük és a víz is hiányszámba megy. Még az ivóvizet is fejadagokra osztották be, ahogyan az élelmiszereket.

A színpadon ott áll Erickson Lawsely, aki majd a neveket húzza ki a gömbökből, és Alaska Quinn, a leendő kiválasztottak mentora. Erickson egy rövid köszöntő után sorban a gömbökhöz megy, húz egy-egy nevet, és a mikrofonhoz érve felolvassa azokat.

-Ó – nyögi ki, miután megpillantotta a két nevet. – A két kiválasztott tehát Panna Rothen és Jesse Rothen.

Jesse és Panna egymás mellett állnak, és összenéznek, mielőtt elindulnának a színpad irányába. Mindketten alacsonyak, a lánynak göndör sötétbarna a haja és sötét a szemöldöke, a fiúnak viszont karamellszínű haja van. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymásra.

Ahogy felérnek, Erickson felteszi a kérdést, ami valószínűleg egész Panemet foglalkoztatja, miközben az adást nézi. – Mondjátok csak, ti testvérek vagytok?

Panna magabiztosan válaszol. – Igen, ő a bátyám.

Mindeközben egyikük szeme sem rebben.

-Úgy látszik, egy testvérpárral van dolgunk. Ilyen is ritkán esik meg Panem történelmében. Micsoda egybeesés! – ámuldozik Erickson. – Hölgyeim és uraim, a tizenegyedik körzet képviselői a 100. Éhezők Viadalán: Panna és Jesse Rothen.

A testvérpár kezet fog Alaskával, és eltűnnek a Törvényszékben.

-Ezt a rengeteg izgalmat, kedves nézőink! Ezt a rengeteg drámát! Izgalmas Viadalnak nézünk elébe! – Abensert nagyon felpezsdítik a látottak. – Következzen a tizenkettedik körzet.

A műsorvezető színpadiasan a képernyő felé tárja karját, és rögtön elindul a felvétel.

A tizenkettedik a legszegényebb körzet mindközül, és a legkisebb is.

A lázadás óta a közbiztonság gőzerővel munkálkodik mindenféle ellenálló viselkedéssel szemben, legyen az egy egyszerű „nem”, válaszként a békeőröknek. Az itteniek rettegnek és éheznek és fáznak.

A házak elég szegényesek, az emberek szakadt ruhákban gyülekeznek a téren. Evelyn Tallerion húzza neveket, miután lelkesítő beszéde nem sikerült túl fényesre. Az emberek ugyanolyan unott és fáradt arccal fogadták, mint bármilyen, a Kapitóliumhoz kötődő dolgot.

-A női képviselőtök Mackenzie B. – Evelyn értetlenül néz a cédulára. – Csak ennyi, hogy B.?

Egy sötét bőrű és fekete hajú lány bújik elő a gyéren álló embercsoportból. Apró léptekkel felmegy a színpadra, és csak ennyit mond: - Igen, csak B.

-Rendben, akkor lássuk, ki lesz a társad.

Evelyn gyorsan kiválasztja a keze ügyébe kerülő első cetlit. – Steven Beck.

Egy alacsony fiú indul el, alig látszik ki sötét feje az embere közül. Végül ő is felér, kezet fognak a mentorukkal, Isaac Kinsey-vel - akit eléggé megviselt az idő és a sok drog -, majd ők is a Törvényszékbe mennek.

-És műsorunk végéhez közeledve az utolsó körzet, a tizenharmadik következik.

A tizenharmadik a földdel egyenlő, a felszínen nincs semmi néhány kósza fát, bokrot leszámítva. De néha a felszín alá kell nézni. És akkor megpillanthatjuk azt a földalatti csodát, amit tizenharmadik körzetnek hívnak. Az itteniek olyanok, mint a hangyák: szorgosan dolgoznak a percre pontosan beosztott napjaik közepette. Az Aratás napját itt egy hatalmas aulában rendezik meg, mintha a földfeletti körzetekben lenne. De itt nincs törvényszék, az emelvény mögött csak egy lift várja, hogy a felszínre szállítsa a kiválasztottakat.

Yvette Von Woods köszöntőjét követően, a nő elvégzi a szokásos rituálét. – A női kiválasztott nem más, mint Iraina Elwender. – Yvette hangja magas, és dallamos, egy szép zene.

A lány kimegy, szemében a félelem tükröződik, sír. Erwin Evans, a mentor magához öleli, hogy vigasztalja, de Iraina ettől csak még jobban zokog.

-A férfi kiválasztott pedig Sheldon Shanes.

A fiú, aki kimegy csontsovány és holtsápadt. A kék, lila és zöld erek tisztán látszanak vékony bőre alatt. Sheldon és Iraina kezet fognak Erwinnel, Iraina még mindig megállíthatatlanul sír. Erwin betereli őket a liftbe, végül bezárul az ajtó, elválasztva őket családjuktól, barátaiktól, ismerőseiktől.

-Ez volt tehát az Aratás napja, meg vannak a kiválasztottak a 100. Éhezők Viadalára. Ne feledjék, hölgyeim és uraim, jövő héten már kezdődik is a Viadal. De addig még sok izgalmas felvételt mutatunk önöknek a kiképzésről, a játékosok bemutatkozásáról a játékmesterek előtt, és persze az interjúkat élő adásban tekinthetik meg. Műsorunk véget ért, viszlát legközelebb! – Abenser szélesen mosolyogva vadul integet a kamerába.