Üdvözöllek kedves Idegen!

Köszöntünk Téged ezen a blogon, ami egy Hunger Games fanfiction. Saját történetünket írjuk le a 100. Éhezők Viadaláról, a 4. Nagy Mészárlásról.
Jó olvasást és sose hagyjon el benneteket a Remény!

4/05/2014

2. Fejezet - Ahol a végzeted vár

Az irányítóterem tömve van fehér egyenruhás játékmesterekkel, akik mind a csúcstechnikás számítógépük virtuális világában vesznek el. Kitágult pupillákkal és karikás szemekkel kopognak a billentyűzeteken, a monitorok gyér fényével bevilágított szobát betölti a gombok halk csattogása, ahogy a fürge ujjak szaporán mozognak a szerkezetek fölött. A személyzet minden egyes tagja különféle elemeket hoz létre a századik Éhezők Viadala arénájához, amit Seneca Crane, egykori főjátékmester ikerlányai, Lina és Sebastiane terveznek. A nézők szórakoztatásáért mindent meg tesznek, hiszen a századik Éhezők Viadala egyben a negyedik Nagy Mészárlást is jelenti, amit huszonöt évenként rendeznek meg Panem országában. A legutolsó Mészárlás egy háborút hozott maga után, amit a lázadók nyertek meg, ám ők is hatalmas veszteségeket szenvedtek. A lázadás szítója egy bizonyos Katniss Everdeen volt, a Fecsegőposzáta, aki megnyerte a 74. Éhezők Viadalát, de győzelme nem volt sportszerű, mert őrülten beleszeretett a vele egy körzetből érkező kiválasztottal, Peeta Mellarkkal. Ők voltak az utolsó két életben maradt játékos, de nem akartak egymás nélkül élni, ezért majdnem öngyilkosságot követtek el egy őshonos növénnyel, a mérgező éjfürt bogyókkal. És ez vezetett a háborúhoz, mert ez a lány szembe mert szállni a Kapitóliummal, aki bosszúból a 75. Viadalon az egykori győztesekből sorsoltatott kiválasztottakat. De a bosszú visszafelé sült el, Katnisst kihozták az arénából és a 13. körzetben lelt menedéket, ahol felkészítették a lázadásra. Katniss még ma is él, de visszahúzódott a nyilvánosság elől a tizenkettedik körzetbe, hogy békében éljen a családjával.
A Viadalt a győztesek hozták vissza, akik túlélték a háborút. Először csak bosszúból, hogy a Kapitólium tisztviselőit büntessék vele – a gyerekeiket küldték be az arénába -, de a közönség ragaszkodott a folytatáshoz. Így kerültünk most ide. Eljött a negyedik Nagy Mészárlás éve.
-        -   Egyes osztag, elkészültek már az aréna alapjai, ugye? – Lina határozottan parancsoló hangjára az egyes osztag emberei heves bólogattak. – Remek. Hozzátok át a terepasztalra.
Pillanatokon belül a terem közepén lévő 3x3 méteres négyszögletű asztalon megjelenik az aréna alapja, egy szintén négyszögletű terület, benne egy kisebb hatszöggel, közepén pedig egy szabálytalan alakú csillogó kékvizű tóval. A tóból egy kör alakú emelvény áll ki, benne huszonnégy kis fellépővel. Onnan indulnak majd a kiválasztottak. Az emelvényben víz van, ám ez kissé zöldesebb, mint a lenti tó, belőle szerteágazó kis patakok folynak le a tóba, amik – kevesebb számban – folytatódnak egészen az aréna széléig.
-        -   Elképesztő – tátja el a száját Sebby, elismerően pillantva húga felé. Jó testvérekhez  méltóan igazságosan osztották el a feladatokat, így Lina kapta az aréna alapjait, Sebby pedig a körítést.
Lina csak mosolygott. – Van egy meglepetés is, de azt majd csak akkor fogod meglátni, amikor megszólal az első ágyúlövés.
-          Négyes osztag! Az aréna külső részére, a hatszögön túl kérnénk egy sűrű erdőt, az egész területet borítsátok be magas fákkal, dús bokrokkal, és ehető növényekkel. Valamint erdei állatokat is telepítsetek be a fákon levő zugokba, földi vájatokba. Ültessétek el a gyógynövényeket, amiket a kiképzésen fognak bemutatni. – Sebastiane utasításait számítógép egerek kattanásai és billentyűk kopogásai követik, nem sokkal később sorra jelennek meg a terepasztalon a kért elemek. Az ikrek elégedetten, karba tett kézzel nézik a virtuális aréna épülését az irányítóterem lépcsőjéről.
-        -  Jó – veszi át a szót Lina -, a hatszög szélétől kezdve befelé haladva két mérföldig is legyen erdő, de ez inkább dzsungel legyen. Az ehető növények mérgezőek, de a gyógynövények nem, ám azok csak külsőleg legyenek használhatóak. Helyezzetek néhány ragadozót elszórva, egymástól távol. Készítsetek barlangokat nekik, amiben elbújhatnak, mármint az állatoknak – teszi hozzá.
-          - A kiválasztottaknak készült 6 darab barlangot a tó és az erdő közé helyezzétek, kisebb sziklásokba, dombokba és a földbe mélyesztve. Az egyik legyen a bőségszaruval, ami itt, a tó szélén található egy vonalban – Sebby a kívánt helyre mutat. A terepasztal szépen alakul, az aréna erdővel borított részein sorban kinőnek a fák, az állatok betöltik a nekik szánt helyeket. A főjátékmesterek felváltva utasítják a fehér egyenruhás beosztottakat, akik buzgón formálják meg az arénát.
A hatszögű terület egyik sarkában egy átjáró található, ez az egyetlen út az aréna külső, erdővel borított részéhez, ahol semmi sem mérgező. Itt a legjobbak a túlélési feltételek, ezért viszont csak két játékos kelhet át, akik ugyanazon körzetből érkeztek. Ha már két szerencsésnek sikerült átjutnia, mások előtt „lezárul”. Ha megpróbálnak bemenni, egy erőtér a kiindulási pontjukra teleportálja őket vissza, ahol úgy juthatnak le, ahogy a Viadal kezdetekor: egyszemélyes gumicsónakokban kell leevezniük a patakokban a tóba, onnan pedig a szárazföldre. Ugyanez történik, ha az aréna területén elrejtett hat, kör alakú szerkezetre lépnek.
A hatszög belsejében, az erdő és a tó között van egy mező, rajta mindenfajta élelem ehető – azonban abból nincs túl sok -, de a víz nem iható. A tóban a víz teljesen tiszta, iható, tisztálkodásra is használható, élelem viszont nincs benne.
A bőségszaruban a kiválasztottak mindenféle fegyvereket – olyanokat is, amilyenekkel az egyes játékosok jól bánnak -, túlélő csomagokat, szárított ételt, és pót ruhákat szerezhetnek maguknak.
A hajnali órákban járhatott már az idő, amikor végeztek az aréna makettjének felépítésével, a tényleges arénát a következő napon fogják felemelni az erre kijelölt helyen.
-          Köszönjük szépen mindenkinek a munkát, mára végeztünk – jelenti be Sebby megdörzsölve fáradt, véreres szemeit. Húga sincsen jobb állapotban, a gyér fényű teremben töltött hosszú órák rendesen lefárasztották a nővéreket és a játékmestereket egyaránt.
-          Te menj csak, előre, nekem még van egy kis megbeszélnivalóm a kettes osztaggal.
Sebby vállat von, tudja, hogyha húga valamit nem akar elmondani neki, akkor azt nem is fogja, addig, amíg Lina úgy nem dönt, hogy kitárulkozik. Ugyanez megy fordítva is. Sebastiane meg sem próbál kérdezősködni, az osztagokkal – a kettes kivételével – együtt elhagyja az irányítótermet.
Tíz perc múlva már Lina is megérkezik, és együtt indulnak haza a Capitol Streeti közös lakásukba. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése